Rímacsek

Nah ez az. Két évesek vagyunk.De már egyikőnk sem ér rá vereket írogatni. Szoktunk ugyan, de nincs időnk belépni és begépelni. Kat inkább a saját blogjával tud csak foglalkozni. Dan pedig egyikkel sem. Így vagyunk mi 7. évfolyamosok...:( De azért nyitva hadjuk, hogy aki idetéved az tudja a régebbi bejegyzéseket sasolni. :)

Mostanában egyre töbször kapcsolon be a rádiómat, és bezzárkózva a szobámba zenévével verset írok.
Furcsa. Zenével könyebb és meghatóbb...
Egyre hosszabbak a versek.

Gondolatok, emlékek

Gondolok valamire,
ÉS azzal párhuzamosan més évkre...
Percekre melyekboldogak voltak,
Vagy esetleg könnybe borúltak.
Minden kép mely elöttem van,
Ey emlékkel van kapcsolatban.
Egyik boldog másik kedve, emlékszem mindre,
A kedvenceimre.
Odaképzelem meagam arra a percre,
És minden ottvan elöttem.
Minden perc elmúlik,
Az idő nem állomásozik.
Emlékek ugranak elő a semminből,
Nem is tudom honnan, milyen régről...
Emlékek csupán,
A szobám fehér falán.
Csilla képéről ugrik egy csomó emlék,
Ezeket szavakkal nem illyetném.
Hisz mind egy kedves kaland már,
Melyeket együtt küzdöttünk át.
Ó! Ott apolcon, a papír persely malac,
Szegény már nem röfög, orra le szakadt.
Kedves emlékem még negyedikből,
Hasznos tárgyat készítettem WC papír gurigából.
Mellette, az aránytalan földgömb, melyet a mamámtól kaptam,
Mikor kicsik voltunk, s homokoztunk azon mutatta hol a föld másik oldala.
Mivel átakartunk ásni kínába,
De ő mondta, hogy az ott Ausztrália.
Egy törött tányéron ott egy benga gyertya,
Melyeet én készítettem, és tettem oda.
Ha végig nézek a szobámon,
Minden tárgy egy emlék és egy álom.
Kicsi korom óta mindent itt csináltam,
Itt sírtam, és itt nevettem ki magam.
Gyüjtögettem az emlékeket,
Melyekre egyszer vissza emlékezhetek.
Itt díszeleg a jó öreg akvárium,
Mely még az apukámé volt, amikor javában élte az én korom.
Gondolatok keringenek a fejemben,
NEm férnek,
Így nagyon szédelgek.

Na sziasztok! Újra itt. Egy Toldi versel. Szorgalomból írtam.(Kat) Dan is írt egyet de azt nem tudtam még megszerezni.

Drága Bence

Drága Bence szolgám neked szól e levél,
Elmesélem mitörtént a bujdosás éjjelén.
A nádasban bújkáltam egész éjjszaka,
Nem aludtam, csak járkáltam néha-néha.
Amikor mentem ráléptem egy fészekre,
Azon belűl egy rétifarkas kölyökre.
Megsimogattam a kis farkas fejét,
De ezzel felkeltettem a szülők figyelmét.
Háborút kezdeményeztek fejvesztve,
Én csak védekeztem
De sajnos a heves csata közben,
A szegény farkaskára nem figyeltem.
Ráléptem az állatra, de nem dierkt
Ott lehelte ki lelkét, a kis farkas gyerek.
De az ott már nem volt érdekes,
A nagy farkasok ölni készűltek.
Csak támadtak, és megsebeztek,
Én érdekemből, megöltem őket.
Győztem a csatában.
A két farkast a vállamra vettem,
Mentem, hogy Györgyöt megleckéztessem.
Búcsúzom hát tőled drága szolgám Bence,
Sok szerencsét Nagyfalun mindenkinek.
Üdvüzöl téged: Toldi Miklós
Nagyfalu környékén, a nádasból.

Ezt a verset a blog tulajdonosának Dan része írta!:D
A vers egy április 4.-i napon játszódik.(mellesleg igaz történet)
A rossz barátnő a blog tulajdonosainak Kat réésze!:D
A vers egy kórus fellépésről szól amit a lánykórus is szerepelt.
Dan nemtudott elmenni egyyéb okok miatt és a fiúkkal töltötte a napot....

Hogy mert hiányoztam a kórusról ezt csinálja.

Ugyanúgy, mint reggel.

Mi lányok vagyunk. Gondolom mindenki azt hiszi, hogy a lányok utálják a focit. De néhány oda van érte (na jó ez túlzás de szeretem) és a barátnőmmel be állunk focizni. Mivel nem vagyunk jó csatárok, hátvédek leszünk, és egy gól sem lesz az ellenség javára. A mi osztályunk fiúi szívesen fogadnak, mert, az évfolyamban mi vagyunk a legjobb hátvédek. A másik osztály (azaz az ellenség) útálja, hogy élünk és rá merünk nézni a labdára.
Az matek tanárom olyan ihletikus (ha az Ő óráján vagyok, jönnek a versek) és matekon mikor kész voltam a feladattal, elkezdtem írni egy verset, azzal a reménnyel, hogy a többi lány akik mindig csak fogócskáznak, végre megértsenek. Nem ment, ezért hátha itt megértenek...

Foci egy lánynak!

A többiek, folyton azzal piszkálnak,
Hogy: -Hogy lehet jó a foci egy lánynak?!
-Nincs hozzá érzékük,
-Se tehetségük!
(-Hogy lehet mégis képességük?)
Így ezen filózok,
Mérgemben valakit pofán vágok!
Tudom tényleg nem vagyok jó csatár,
De beállok hátvédnek, hamár,
Hamár, lehet focizni,
S gólókat rugni.
Nem megyek a másik térfére,
Ott maradok a kapussal,vicceket mesélve.

Le lehet győzni a B-seket,
Úgy mondjuk a vesztesek!
Minket a Hírös C-nek kell nevezni,
A vesztesen nevetni!
Ez így kicsit sértő,
De oly vakmerő,
Ha futunk a labda után,
Mint a kutyus, kicsit bután.
De így jó,
Itt a játék idő!
Ilyenkor játszani kell!
Csapattal, mer',
A játék arra készítfel,
Hogy, Hogy működj eggyütt, a többiekkel!

Na érted? Ha igen ha nem kommentelj!

Ez a vers még múlt évben készűlt. A tanuló szobán ültem és néztem az időt, nem lehetett kimenni mert nagzon esett az eső!

Beborúlt

Beborúlt az idő nagyon,
Szomorúan nézek ki az ablakon...
Nincs egy lélek se az udvaron,
Úgy fúj a szél nagyon-nagyon!
Egész nap csak esett csak esett,
Nagyonsok tócsa lett.
Nem engdtek ki az udvarra,
S csak ültünk a padban, unatkozva.

Mindenki szomorúan nézett maga elé,
Mert rájjöttek, hogy itt a hideg tél...

A télben is van jó dolog,
hó emberek, hó golyók!
Minden fele dobálódznak,
S utánna jókat kacagnak!
A télnek is vége lesz egyszer,
A meleg napocska fel kel!
Megjön a tavasz,
Megjön a nyár,
Itt mindig boldogság vár!!!!

(Kommentelj!)

Az igazat megvalva lusta vagyok. Van egy csomó veresünk de semmi kedvem nincs begépelni. A szünetben ráveszem magam.

Ez a vers magától érthetődő. Nincs semmi extra benne. De szép.

Szokásos teliholdas est

Egy naplementekor az ablakomban,
Nézem, hogy a nap már fekszik ágyában.
Azt is végignézem, hogy a telihold,
fénye is a vízen végig futott.
Én még ágyamban nem voltam,
Mert a telholdat csodáltam.
Szemem róla nem veszemle mert rossz látatlanban,
Szépségét oly önfeledten csodáltam.
Úgy fénylik, hogy az már csoda,
De a szót nem szaporítva,
Szeretem telihold éjjszakát,
Mert elvarázsolt és elvarázsol míg él a világ.

(kommentelj)

Ez sajnos egy kicsit sértő de a teljes igazság. Unalomból jött. Míg matekon a táblánál számoltak.

Matek óra

Misi bácsi a matektanár,
És Kamilla a táblánál.
Piszkálja őt, viccet űz,
Melyen Laci nevetve üvöltöz.
Az osztály számolja a törteket,
Most már Árpika (a bukásos) is nevet.
Hirtelen csend. Melyet Misibá, ront el,
Kamilla csak figyel, S még számolja mert kell.
Misi bácsi megunta, Lacit kupán is vágta.
Bele unt a röhögésbe, S fején a keze végezte.
Most a táblán mutogat, Mondja: tedd a dolgodat,
Írj egy törtet ide s oda,
Hátha megtörténik a csoda,
Hogy Kamilla ezt kiszámolja.
Most Merci jön.
Ő már gyors,
Ő jó matekos.
Számol Merci számol,
S a tábla a képleti hájtól,
Csak dagad csak dagad,
Míg a tábla tiszta szám lesz,
Az én rémálmom is lesz.
Sára következik,
Ő csak kicsit akadozik,
Nem úgy mint Kami,
Ki nem tud törtekkel számolni.
S megjött a csengő,
Gyerekeknél, Isten névvel ismerhető.

Mindannyian várjuk már, hogy úgy igazából tavasz legyen. Nem?! Sajnos már március van, de még mindig nincs normális TAVASZ!!!!
Ezért is írtam egy olyan verset mely magába akarja foglalni mi is a tavasz...

Kimegyek, leülök, hasalok, felmászok

Kimegyek a kertbe,
Leülök a fűbe,
Elhasalok szépen,
S boldogan éneklem,
A tavasz hívó dalát.

S utána...

Felmászok a fára,
Lógatom a lábam,
Nem ügyelve másra,
Csak a tavasz dalára.

S egy ütem után,
Kinyílik egy szép tulipán.
S a második ütemben,
A fa már nem rügytelen.
Zöld rügyek pattannak,
Szép tavaszt varázsolnak.

Szívok egy kis friss levegőt,
S elgondolkodok,
Oly tavasz illatú,
És ez gyönyörködtető!

Kell tavasz, kell!
Nem kérek mást, mer´,
A tavasz az élethez kell!

(Kommetelj!)