Mostanában egyre töbször kapcsolon be a rádiómat, és bezzárkózva a szobámba zenévével verset írok.
Furcsa. Zenével könyebb és meghatóbb...
Egyre hosszabbak a versek.
Gondolatok, emlékek
Gondolok valamire,
ÉS azzal párhuzamosan més évkre...
Percekre melyekboldogak voltak,
Vagy esetleg könnybe borúltak.
Minden kép mely elöttem van,
Ey emlékkel van kapcsolatban.
Egyik boldog másik kedve, emlékszem mindre,
A kedvenceimre.
Odaképzelem meagam arra a percre,
És minden ottvan elöttem.
Minden perc elmúlik,
Az idő nem állomásozik.
Emlékek ugranak elő a semminből,
Nem is tudom honnan, milyen régről...
Emlékek csupán,
A szobám fehér falán.
Csilla képéről ugrik egy csomó emlék,
Ezeket szavakkal nem illyetném.
Hisz mind egy kedves kaland már,
Melyeket együtt küzdöttünk át.
Ó! Ott apolcon, a papír persely malac,
Szegény már nem röfög, orra le szakadt.
Kedves emlékem még negyedikből,
Hasznos tárgyat készítettem WC papír gurigából.
Mellette, az aránytalan földgömb, melyet a mamámtól kaptam,
Mikor kicsik voltunk, s homokoztunk azon mutatta hol a föld másik oldala.
Mivel átakartunk ásni kínába,
De ő mondta, hogy az ott Ausztrália.
Egy törött tányéron ott egy benga gyertya,
Melyeet én készítettem, és tettem oda.
Ha végig nézek a szobámon,
Minden tárgy egy emlék és egy álom.
Kicsi korom óta mindent itt csináltam,
Itt sírtam, és itt nevettem ki magam.
Gyüjtögettem az emlékeket,
Melyekre egyszer vissza emlékezhetek.
Itt díszeleg a jó öreg akvárium,
Mely még az apukámé volt, amikor javában élte az én korom.
Gondolatok keringenek a fejemben,
NEm férnek,
Így nagyon szédelgek.
A csillagok örzik fennt.
Hisz mmindig az ablak elött ültem,
És z égboltot néztem.
Ők örzik az álmomat,
S a gondolataimat.
A szobám egy emlék, és én is,
Ami mutatja ki is vagyok mégis.
Egy lány aki még gondolkodik az életen,
Éli életét és érti az emlékeit.
